Egy fiatal Alan Watts remekül elmagyarázza, mit jelent az ébredés, és semmi köze a „Namaste” -hoz

Egy fiatal Alan Watts remekül elmagyarázza, mit jelent az ébredés, és semmi köze a „Namaste” -hoz

Hallottál már embereket az „ébredésről” vagy a „megvilágosodásról”, de vajon mit jelent ez valójában?

Ha igen, akkor imádni fogja ezt a videót egy fiatal Alan Wattsról, a ragyogó filozófusról, aki ismert arról, hogy könyvei és előadásai révén a keleti szellemi fogalmakat nyugati közönségnek fordítja.



Watts világos és szenvedélyes nyelven magyarázza, hogy az ember akkor ébred fel, ha az életet inkább játéknak és táncnak tekinti, mint hódításnak.

Teszi ezt azzal, hogy megkéri Önt, hogy vegye fontolóra a természet meghódítását, amely a társadalom legtöbb emberi felfogásának a gyökere. Feladatunknak azt tekintettük, hogy a rendet győzzük a káosz vagy a véletlenszerűség felett. Olyan lesz, mint a hadviselés, ahol a legsürgetőbb dolog, amit tehetünk, hogy a rendet érvényesítsük.

Ez olyan, mintha a jó a győzelemmel szemben érvényesülne, vagy az élet a halál felett.

De amikor részt veszünk egy ilyen versenyen és komolyan vesszük, akkor nagyon mélyen és keserűen veszünk részt az életben.

A nyugati tudományos világnézet ezt a hódítást adottnak tekinti, míg a buddhista perspektíva másra összpontosít.



Tekintsük a fenti jint és jant. Képzelje el, hogy fekete-fehér halként forog. A fekete hal megpróbálja megenni a fehér halat, ahogy a fehér hal a fekete halat.

Ez olyan, mintha megpróbálnánk rendet teremteni a káoszból, vagy elérnénk, hogy a „fény” megjelenjen a „sötétség” felett.

A buddhisták Watts szerint megértették, hogy ha a fehér hal valaha is győztesen került elő a fekete hal felett, akkor semmi sem maradt.

Ugyanez van a technológia meghódításával a természet meghódítására. Ha a technológia nyer, mi marad?

A fekete-fehér halak „felébrednek” vagy „megvilágosodnak”, amikor rájönnek, hogy elválaszthatatlanok. Ez a felismerés az ébredés élménye.

A tudatunk hirtelen felmerül, hogy az élet valójában nem verseny. Nem azért vagyunk itt, hogy jó győzelmet arassunk a gonosz felett.



Szükség van minden negatív, fájdalmas és gonosz dologra. Szükséges a jó és a fény létezéséhez.

Rendetlenség szükséges a rend megnyilvánulásához.

Ha valaki ezt megérti, a szemléletmódban mély átalakulás történik. Az élet nem verseny, hanem játék lesz. Egy tánc. Szórakozás az élettel.

Watts néhány megvilágító retorikai kérdéssel zárul. Meg kell-e rögzítenünk az elménkben azt az elképzelést, hogy a természet minden formája és mintája egyszerűen támadás vagy védekezés módszere? Hogy minden egyszerűen álcázó eszköz, vagy szexuális vonzerőt vált ki?

Vagy van egy örömteli kozmológiai tánc az élet gyökerében?

Itt a videó, remélem, ugyanúgy élvezed, mint én.